Szabó Szilárd

1975. március 12-én születtem, és Gödöllőn nőttem fel. A hatodik emeleti gyerekkorom, az An-2-es rendszeres látványa és zúgása sok mindent meghatározott az életemben. Két dolog vonzott igazán, ami a mai napjaimat is meghatározza. A növények, a biológia közel állt- áll hozzám és hosszas kínlódás után a kertészeti Egyetemen diplomáztam 2000-ben. Jelenleg egy Holland kereskedő és termeltető cégnek dolgozom. Sajnos növények közelébe egyre ritkábban jutok, inkább csak papíron, számok formájában látom őket. Hogy hol élek most? Gödöllőhöz mindig is visszahúz a szívem. Sokat járok arra, egyrészt a család egy része ott lakik, másrészt sok gyerekkori emlékem köt oda. Már egyetemre jártam amikor szüleim Gyöngyösre költöztek, ezért ha haza megyek- oda megyek haza. A gyöngyösi Sár-hegy sok szép repülés élményt adott-ad . A munkahelyem Szolnokon van és az igazat megvallva nagyon hiányoznak a hegyek, Szolnokot csak kétdimenziós városnak hívom.

Ami az életemet, az időbeosztásomat (na és társkapcsolatomat) meghatározza az a repülés. Sokáig csak vágy volt, hogy egyszer fölmehessek oda a nagy 'kékbe', aztán egyszer a szerencse, vagy a véletlen miatt sikerült a Malévhez, majd a Pannon Airlines-hoz stewardnak bekerülnöm. Azt hiszem ott kezdődött el az igazi repülés iránti szeretet. Több időt töltöttem a pilótafülkében, mint az utasok között. Gyönyörű élményeket szereztem odafentről. Jó volt a csapat, a repcsik meg minden. Szerettem dolgozni járni (most már tudom, hogy micsoda érték az ha szereted amit csinálsz), ha újból kezdeném közforgalmi pilóta irányba mennék. A gépeken repülve egyre jobban vágytam arra, hogy egyedül is mehessek repkedni.

Az utolsó évben- 2000- kezdtem el Szabó Péterhez és Edinához siklóernyős tanfolyamra járni és tettem le az elméleti vizsgát 2000-ben. Az isaszegi és vácdukai kisdombozások után az első magas startom a Nyikomról volt, ahová azóta is szívesen visszajárok. Azt hiszem az első magas start mindenkinek maradandó élményt jelent. Az első ernyőm egy Wind 2-es ernyő volt, amely egészen a szívemhez nőtt, de az ember egyre magasabbra és messzebbre vágyik ezért ma egy Ozone Proton ernyővel repülök. Néha már a repülés kezd kórossá válni, fontossági sorrendben mindig előre kerül, amit egyesek nehezen viselnek.......gondolok itt a másik nemre, úgyhogy marad a repülés. Azt hiszem, hogy igazából az embert ott kapja el a 'vágy', amikor megkapja az első emelését, és távolodni kezd a földtől motor nélkül. Soha nem felejtem el, a Sár-hegy alatti szőlőkből feláramló meleg első emeléseit egy kora tavaszi napon. Ettől kezdve kelek úgy, hogy a szomszéd házon lévő zászlót nézem, és az internet időjárás jelentésével fekszem. Szintén maradandó élményt jelentett az első lejtő szél, amikor fölöttem 10 méterrel egy egerészölyv lejtőszelezett, és együtt élveztük a levegőt. Aztán persze ő még fennmaradt én meg elbénáztam.... A gyöngyösiekkel sokat járunk repülni, elsősorban a Sár-hegyre, a Nyikomra, de az idén Szlovákia- Donovalira is rákaptunk.

Csőrölni egyszer voltam Kalocsán, ami eleinte furcsának tűnt, hogy egy madzag rángat fölfelé, de leoldás után már nem éreztem úgy, hogy tehetetlenül lógok egy madzag végén. Egyre inkább barátkozom a gondolattal, hogy vegyek egy hátimotort és egyre fogyatkozó szabadidőmet hatékonyan használjam ki. Sokszor megmagyarázom magamnak, hogy az ernyőzéshez a hegymászás is hozzátartozik, de azért sok időt elvesz az utazgatás a starthelyekre. Tiszabábolnán van egy házam, ahová nyaranta gyakran lejárok. Régebben horgásztam, de egyre kevésbé kötött le a dolog, így ma már nem járok. A ház körül van egy örökzöld gyűjtemény, amit szeretek 'turkászni'- na meg gyarapítani. Amit még szeretek csinálni az a fotózás. Föntről, lentről, mindenhonnan. Azt hiszem ennyi, ha érdekel még valami írj az
s pont szabo kukac nunhems pont hu- ra.

2004. december