Kalandjaink

Régi történet a mi 100-asunk Amival. Nekem tavaly sikerült végre zöldfülűként háromszor is 100 fölöttit tolni és a pg-n egyszer felajánlottam neki jöjjön le hozzánk kölcsön adom az ernyőm azzal biztos megrepüli végre első 100-asát. Szerencsére érti a humort és szereti is, bár nem esett jól neki vette a lapot tűrte a szívatást.

Szépen indult húsvét hétfő délelőtt, kiültünk és élveztük a napsütést Katival. Zoli délre írta ki a kezdést, és már odafelé láttuk, nagyon érdekes idő lesz ma. Az égő tarló füstjét teljesen vízszintesen vitte az erős szél, aztán meg teljesen függőlegesen. Nagyon erős termik kell, hogy legyen, ami 8 m/s -s szelet így megállít - vontuk le a következtetést.

Semmi előjele nem volt, hogy nagyot repülhetünk ezen a napon, és le is „rohadtam" első startból Zagyvarékas előtt, ami van vagy 5 km a starthelytől. Nem is akaródzott senkinek startolni, és csak a két megszállott Zoli és én nem adtuk fel. Volt olyan, aki el is csomagolta már a felszerelést Zoli girhelése láttán...

A Vajdaság régóta a szívem csücske. Siklóernyős pályafutásom egyik legszebb és legmaradandóbb emléke köt ide, és hoz vissza újra és újra, most már lassan hat éve. Itt a barátságot és a becsületet nagy B-vel írják, az embert pedig nagy E-vel...