Kalandjaink

Már nem tudom, ki mondta azt a motoros könnyűrepülés magyar nagyjai közül, hogy az UL hagyományosan a legtöbb rekordot termelő szakág, de nagyon igaza van. Idén különösen sok hátimotoros és trike-os világrekord született. Még mindig fiatal a sportunk, ez is benne van, meg persze a női alaprekordok felállításának, megdöntésének lehetősége. Meggyőződésem, hogy lehetne színesíteni magyar nevekkel a rekordlistát (és nem csak a nőit), tele vagyunk jó pilótákkal.

2008 november 28-án délelőtt kaptam a telefonhívást, hogy Afrikába kellene mennem légi videózni, vállalom-e? De gyorsan döntsek, mert ma van a vízumügyintézés utolsó napja. Én általában jól meggondolom, mielőtt fontos döntéseket hozok, de most nem ezt tettem. Félórányi gondolkodás után egy telefon Gál Szabó Andrásnak, a főszervezőnek, és már mentem is igazolvány fényképeket készíttetni, hogy még aznap délután bevigyem Pestre az útlevelemet...

Öcsémnek, Tominak szeptember elsején van a születésnapja. Szegény, sose tudta, hogy várja-e ezt a napot, vagy se, szeresse-e vagy utálja, hiszen ezen a napon kezdődik az iskola. Ezen persze már túl vagyunk, hiszen idén, 2004-ben, már a 33.-at ünnepelte. Azt terveztük, hogy a születésnapját egy szép repüléssel fogjuk emlékezetessé tenni.

A 2004. év augusztusát egy szép, Mátra feletti repüléssel búcsúztattuk. A szokásos trióban repültünk, vagyis az Öcsém Szabó Tamás, a barátunk Kiszel István és jómagam Szabó Péter. Pisti autójával és utánfutójával indultunk Gödöllőről Gyöngyösre, pontosabban a Pipishegyi repülőtérre.